Kérjük, forgassa el az eszközt
vagy váltson teljes képernyőre böngészőjében,
majd frissítse az oldalt!

Hírek

Magyar hagyomány hírei

Vizelettel és szőlőlével is tisztították a ruhákat régen – bizarr tények a mosás történetéből

Disznózsírból mosószappant, hamuból pedig lúgot főztek az asszonyok, hogy kidörzsöljék velük a foltokat. És azt tudtátok, hogy Bíró László gőzmosógépet is feltalált a golyóstoll előtt? El lehet képzelni, micsoda fáradság volt a mosás procedúrája a mosógép feltalálása előtt. Az ókorban már ismertek ruhatisztító praktikákat: Indiában a szappanfű termését, Egyiptomban nátrium-karbonátot, azaz a szódát használták mosószernek, a rómaiak pedig városi mosodákat tartottak fenn. A dézsákba került némi zsíroldó-fehérítő urina is, amely konkrétan vizeletet jelent.

A világ népei sokáig a patakparton, kövekkel dörgölve próbálták meg a szennyeződéseket kiszedni a viseltes holmikból, és a napra bízták a fehérítést-fertőtlenítést, mire elkezdtek gondolkozni a kevésbé idő- és energiaigényes megoldásokon. A középkorban mosóházak működtek, a gazdagoknál pedig házi mosókonyhában végezték a nehéz fizikai munkát a szolgálólányok. A vizelet, mint zsíroldószer évszázadokig tartotta magát, de a drága anyagokon az éretlen szőlőből kisajtolt, leszűrt savas folyadékot alkalmazták erre a célra. A gépiesítésig a háztartásokban mindenféle természetes anyagokat vetettek be a tiszta és foltmentes ruhák érdekében használtak krétaport, hagymalevet, tejet, ecetet, citromot, burgonyalisztet, sót, a szódabikarbónát és alkoholt is.

Leonardo da Vinci, a világ leghíresebb polihisztora már készített vázlatokat a mosás gépiesítéséről. A 17. század végén egy angol mérnök, John Tyzacke kifundált egy fazékra helyezett vesszőkosarat, amely ruhagőzölőként funkcionált. Az első kézi hajtású mosógépet Jacob Christian Schäffer német evangélikus lelkész rakta össze a 18. század közepén, miután olvasott egy inspiráló magazincikket a yorki mosógépnek keresztelt keverőszerkezetes fakádról.

Jacob azon kívül, hogy feltaláló volt, dékán-professzorként, botanikusént és ornitológusként egyaránt elismert figurának számított. A kezdetleges mosógép úgy működött, hogy forró vizet kellett önteni egy fából készült tartályba, amelyben egy kézzel hajtható forgatókar volt rögzítve. A manőver végén egy csap segítségével lehetett a fahordóból leereszteni a vizet. A masina olyan sikeres lett, hogy Jacob hatvan darab ugyanilyen mosógép gyártását felügyelte, majd kisebb változtatásokkal még száz évig forgalmazták Németországban. Ezzel a mosógép-előfutárral másfél óra alatt majdnem négy kiló ruhát lehetett kitisztítani. Miután az emberek megtanultak mosószappant főzni, valamint lúgot készíteni (növényi hamuból) a fehérítéshez és fertőtlenítéshez, még összetettebbé vált a folyamat. Miközben a teknőben áztatták a ruhát forró vízben, a forró és nehéz anyagot néha kiemelték, hogy kisúrolják belőle a foltokat. Az öblítővízbe tett kékítő optikailag fehérebbé varázsolta az ingeket és ágyneműket, amelyeket keményítővel is kezeltek.

A szappanfőzés sem volt éppen könnyű feladat. Az asszonyok a disznóvágás idején készítették el a következő évi adagot a megmaradt zsiradékból és faggyúból, amelyet vagy öt órán keresztül kavargattak marószódával, mire összeállt. A fakeretbe öntött végeredményt megszilárdulás után dróttal vágták darabokra. A legnagyobb technikai ugrást a 19. századi ipari forradalom jelentette, onnantól kezdve futószalagon érkeztek az újító szabadalmak.

A század közepén rukkolt elő Hamilton Smith a forgótárcsás mosódobbal, az első igazán ígéretes mosógépet pedig 1901-ben alkotta meg két német barát, Carl Miele és Reinhard Zinkann. Igaz, akkor még kézzel hajtott változatban került piacra, de hat évvel később már elektromosan működött.

Az egyik legtermékenyebb magyar feltalálót, Bíró Lászlót mindenki csak a golyóstoll kapcsán ismeri, holott első, kereskedelmi szempontból is sikeres találmánya egy mosógép volt az 1930-as években. Úgy hirdette, hogy „Mesemosó, a tökéletes házi gőzmosógép”, és a tűzhely energiáját használta fel. A termék kirobbanóan népszerű lett a hazai háztartásokban.

Az 1950-es években született meg az automata és centrifugáló változat, majd húsz évvel később az első szárítógép. Mára mi sem természetesebb, hogy hazaérve csak bedobjuk az önműködő mosógépekbe a ruháinkat, amely elvégzi helyettünk a piszkos munkát.

KOVÁCS-TÓTH NOÉMI - szmo.hu

Források: Wikipédia, amegoldas.eoldal.hu,oldandinteresting, nol.huflick, fortepan


Renderelési idő: 0.032331228256226 másodperc.